Mi Kalandjaink

Harmadik nap gondoltam ideje valamit azért megnézni, és máris kezdjük Páriz másik legmagasabb pontjával Montmartre várt ránk. Alkotók, művészek városa volt valaha, és még most is az. Dalí, Monet, Picasso és Van Gogh is élt itt egy darabig. Ide metróval mentünk el. De máris a metrómegálló nem volt meg. Google térkép mutatta, viszont   a felújítás miatt le volt zárva, így egy idő után kénytelenek voltunk segítséget kérni a francia segítőktől. És láss csodát, siker, megértettük egymást, elmondták merre kell menni. Már csak a jegyvásárlás volt egy picit több idő az automatával, de végül is az is megoldva. És akkor kapun át, és menni a többi emberrel. Nekem senki ne mondja, hogy a Deák Ferenc tér az bonyolult. Hogy mennyit kacskaringóztunk mire a megfelelő metróhoz jutottunk…. A metrón pedig ilyen az ajtónyitó:   És meg is érkeztünk, viszont ez a Tetre (domb) ahogy a franciák nevezik 230 méter magas, így a metróból felfelé, jó 5 percet kell menni egy csigalépcsőszerű színes csempé

Közértben kezdtük a reggelt, természetesen croissant. Leírhatatlan….Puha, mennyei…   Aztán céltalan várt ránk a város, nem volt terv. Álom ez az egész hely. Nekem az. Biztos, hogy nem mindenki kedvelné. De ezek a házak a korlátokkal.    Az mondjuk biztos, hogy itt nem nagyon vezetnék, valahogy ránézésre olyan kesze-kuszán mennek az autók a kereszteződésben, a sávokban sem valahogy egymás mögött, ki itt, ki ott. A bringásoknak viszont egy komplett külön sáv van, elválasztva adott helyeken. Így viszont a zebránál figyelni kell, mert nem egyszerre van zöld. Külön működik a bringás rész, és külön az autós.  Mondjuk azt azonnal megfigyeltük, hogy a gyalogosnak mindegy milyen a lámpa, ha nem jön autó átmegy. A végére mi is felvettük ezt a ritmust… Az utcák is olyan kanyarodnak furcsán, csak észre sem veszed. Itt nem úgy vannak a háztömbök, hogy bemész balra és aztán kétszer jobbra és visszakerülsz…. Na itt simán elkavarodsz, de aztán nem ott találsz ki. Google térkép praktikus! L

Most jutottam ide, mert vagy két hétig beteg voltam, így olvassátok…. És akkor máris elérkeztünk a második P-hez az évben. Párizs. Meglepett ötlet volt, Máté kérdezte, elmennék Vele? Nekem sokáig a listán volt már, így egyértelmű volt a válasz. Azt mondjuk nem gondoltam, hogy egy kamasz srácot érdekelné…. Az utazás izgalmas volt, mert mindig is féltem a repüléstől, viszont az indulás reggelén Mátéra rájött a para. Nem volt 2 éves amikor repült, végigaludta a 4 repülő utat. Nem tudta mire számítson… Az izgalom elindult, így viszont azért eléggé össze kellett szednem magam… És lás csodát, jókora késéssel indultunk el (+1 óra), és aztán érkeztünk meg, így eléggé nehéz volt a koncentráció…   Az órás várakozás közben láttam, már nagy az idegesség. A repülőre szállva az ajtóban az alapvetően franciául beszélő sztyui megállított, hogy maszk csak ez van. Megpróbált angolul is beszélni, de azt mondom nem kellett volna… Kiderült a sima eldobható orvosi maszk kellett volna, a több réteg

...picit, mert 1 hét és újra el, de jó is lesz, de most Pécs. Hm, ez picit fura lesz Nekem, az első, hogy két megközelítésből írok le valamit…. Na lássuk, hogy is kell ezt, jön itt a „gyerek” rész. És nem is annyira gyerek már, úgyebár 14 évesen. Itt és most szeretném írásba is adni, de mondtam már neki több alkalommal, nagyon-nagyon köszönöm, hogy eljött Velem. Merthogy azért kell ezt külön megjegyeznem, mert többen elég érdekes hangsúllyal kérdezték tőlem, És elmegy Veled? Most ez lesz az utolsó! zárásként mondták…..Szeretném ha nem így lenne, de mint tudom, bármit hozhat az élet. Szóval, köszi, hogy jöttél, ott voltál, és jól érezted magad…. Apró jegyzeteket készítettem, míg ott voltunk, ki ne hagyjak valamit, és ha most ez túl hosszú lesz, kettévágom, meglátjuk. Na elég sok a technikai infó, de ez ugye most más ez a blog, még szoknom kell. (egy másik word, azért meg van nyitva a másik gondolataimnak.) Az egész ott kezdődik, hogy ez volt az első hivatalosan is kettesben nya

Végre megint együtt voltunk egy kicsit. Csütörtöktől szólt a hét. Máté megkapta a második covid oltást végre, ezért home office-ban dolgoztam aznap, felügyelve Őt. Majd délután kis dolgom akadt a fogászaton, ezt a másik blogban kifejtem.( link ) És aztán jött az izgi része: a TV vásárlás.   Április óta nincs TV, akkor került el tőlünk. Most viszont elérkezett az idő a megvételre, viszont Máté nem volt itthon soha, ezért nem tudunk elmenni a közeli Media Markt-ba, hogy megvegyük és hazavigyük. Így megrendelni se tudtam, mert fogadni se tudta.   Most végre eljött a pillanat, és természetesen nem volt az üzletben a kiszemelt TV, és már megrendelni se tudtam kiszállítással sem, mert a webáruházban sem volt. Így elmentem az egyik üzletbe ahol még volt ez a televízió, és gondoltam megveszem, és megrendelem kiszállítással, de akkor egy nagyot hátrahőköltem. Ha online rendeled, 990 Ft-ért kihozzák. Ha üzletben veszed meg, két opció van. Időpont nélkül hozzák egy adott napon 5000 fori

Végre együtt voltunk a hétvégén. Kaptam egy cseppet a gyerekből, így amennyire lehetett, kihasználtuk a hétvégét.  Volt késői felkelés, semmit csinálás, foci és kosarazás egyszerre, közös ebéd, aztán szombat kora este mozi. El se hittem. Elmondani se tudom, konkrétan nem emlékszem mikor voltunk moziban. Egyrészt nem egy olcsó dolog, másrészt ugye zárva volt. De folyamatosan tervezgettük, hogy vannak olyan filmek amit nincs mese, moziban kell megnézni a hangzás miatt.  Az egyik ilyen a Fekete Özvegy, aminek a forgatásából is láttunk picit, anno a belvárosban, amikor ott éltünk éppen. És Marvel film, szóval meg kell nézni. Viszont ezen a hétvégén még nem volt műsoron, így halasztódik picit.  A kínálatból 2 film volt esélyes: Egy igazán dühös ember, és a Halálos iramban 9.    Végül nem tudtunk dönteni, így pénzfeldobás lett a vége. Máté új kedvenc idézete miatt, a Peaky Blinders-ből: "Ha nem tudsz dönteni, dobj fel egy érmét, míg a levegőben repül,  meglátod miben reménykedsz."