Harmadik nap gondoltam ideje valamit azért megnézni, és máris kezdjük Páriz másik legmagasabb pontjával Montmartre várt ránk.
Alkotók, művészek városa volt valaha, és még most is az. Dalí, Monet, Picasso és Van Gogh is élt itt egy darabig.
Ide metróval mentünk el. De máris a metrómegálló nem volt
meg. Google térkép mutatta, viszont a felújítás
miatt le volt zárva, így egy idő után kénytelenek voltunk segítséget kérni a
francia segítőktől. És láss csodát, siker, megértettük egymást, elmondták merre
kell menni.
Már csak a jegyvásárlás volt egy picit több idő az automatával, de végül is az is megoldva. És akkor kapun át, és menni a többi emberrel. Nekem senki ne mondja, hogy a Deák Ferenc tér az bonyolult. Hogy mennyit kacskaringóztunk mire a megfelelő metróhoz jutottunk….
A metrón pedig ilyen az ajtónyitó:
És meg is érkeztünk, viszont ez a Tetre (domb) ahogy a franciák nevezik 230 méter magas, így a metróból felfelé, jó 5 percet kell menni egy csigalépcsőszerű színes csempékkel kirakott lépcsőn. Több helyen pihenő, érthető módon.
És amikor kiértél a felszínre, még sehol nem voltál a domb tetejétől…
De ezért a látványért érdemes felmenni a sok lépcsőn:
Viszont olyan hideg szél fújt, hogy mire leértünk vettünk 1-1 sálat, és Én egy sapkát is.
És ez volt az ebéd egy sarki kiszolgálótól:
Azt hiszem, soha többet nem indulok el sál nélkül nyaralni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése