Ugrás a fő tartalomra

Hétvégi kalandok

Végre együtt voltunk a hétvégén. Kaptam egy cseppet a gyerekből, így amennyire lehetett, kihasználtuk a hétvégét. 

Volt késői felkelés, semmit csinálás, foci és kosarazás egyszerre, közös ebéd, aztán szombat kora este mozi.

El se hittem. Elmondani se tudom, konkrétan nem emlékszem mikor voltunk moziban. Egyrészt nem egy olcsó dolog, másrészt ugye zárva volt. De folyamatosan tervezgettük, hogy vannak olyan filmek amit nincs mese, moziban kell megnézni a hangzás miatt. 

Az egyik ilyen a Fekete Özvegy, aminek a forgatásából is láttunk picit, anno a belvárosban, amikor ott éltünk éppen. És Marvel film, szóval meg kell nézni.

Viszont ezen a hétvégén még nem volt műsoron, így halasztódik picit. 

A kínálatból 2 film volt esélyes: Egy igazán dühös ember, és a Halálos iramban 9. 



 

Végül nem tudtunk dönteni, így pénzfeldobás lett a vége. Máté új kedvenc idézete miatt, a Peaky Blinders-ből:

"Ha nem tudsz dönteni, dobj fel egy érmét, míg a levegőben repül, 

meglátod miben reménykedsz."

Így tettünk mi is, és végül a Halálos iramban maradt.  

Mire az a hétvége elérkezett, már nem kellett maszk sem, sem védettségi igazolvány, vagy ahogy minap hallottuk az MC-ben vásárolt embertől, "Vírus igazolvány". 

Amikor a jegyet megvettem péntek este 2 hely volt lefoglalva a moziban, végeredményben pedig kb. 15-en voltunk. 

Más volt így, viszont szabadabb, hogy em ült senki körülötted. 

A film pedig jó volt, hozta a szokásos szintet, jó poénokkal, és remek látványképpel. És még szerencse, hogy a mozi közelében lakunk éppen, mert ha ezek után kocsiba kellett volna ülni, na ott hatalmas padlógáz lett volna....

Mindenkinek szívből ajánljuk.

Aztán jött a vasárnap, lustizás, közös ebéd megint, fizikailag is. (Hét közben ez online megy.) Délután séta és pingpong, hatalmas passzokkal, séta, ejtőzés, Starbucks. Mert múlt alakalommal forró csoki helyett valami élményt kaptam, és Máténak szerettem volna megmutatni. Forró fehér csokit, karamell öntettel. Már most ahogy leírom érzem az ízét, hogy hú....Egy álom, körbeölel.

Majd a készülődés, összepakolás. Most két hétig nem lesz itthon. szomorkodás, este filmezés. ( De várom már a TV-t, elmondani nem tudom. )

Szóval így kimaxolva a két napot....Jó volt nagyon.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Rendkívüli...

 Párizst szépen félbehagytam, most láttam ott sorakoznak a piszkozatok. Nekifutok majd még. És jól el vagyok itt maradva, de rövid helyzetjelentéssel, azt tudom mondani általános iskola 8. év. Egy cseppet több a tennivaló, tanulnivaló, megnéznivaló, mint gondoltuk. Több az olyan dolog mint amit szerettem volna elengedni, hetek meg suhannak, felvételi előkészítők száma csak növekszik.... De ma végre programoztunk megint, és ez itt most a nagyon lényeg.  Rettentő közel hozzánk egy könyvbemutató volt, méghozzá a "nem akarok beleszólni..." Véletlen akadtam rá anno az instán, és nem lehet nem nézni őket. És így volt ezzel más is, ennek következtében elég felkapottak lettek. Tisztelem Őket. Végre 3 nő aki kiteregeti a valóságot. Mert aki ezeket a videókat felnőtt fejjel nézi, pontosan tudja miről van szó, mert volt része benne. Kellőképpen szarkasztikus, ironikus, és vicces is. Mert mersze az ilyen szitukon sajnos csak nevetni lehet, főleg ha nem Te vagy benne. Kíváncsian várom a k...

Párizsi kalandok 2

Közértben kezdtük a reggelt, természetesen croissant. Leírhatatlan….Puha, mennyei…   Aztán céltalan várt ránk a város, nem volt terv. Álom ez az egész hely. Nekem az. Biztos, hogy nem mindenki kedvelné. De ezek a házak a korlátokkal.    Az mondjuk biztos, hogy itt nem nagyon vezetnék, valahogy ránézésre olyan kesze-kuszán mennek az autók a kereszteződésben, a sávokban sem valahogy egymás mögött, ki itt, ki ott. A bringásoknak viszont egy komplett külön sáv van, elválasztva adott helyeken. Így viszont a zebránál figyelni kell, mert nem egyszerre van zöld. Külön működik a bringás rész, és külön az autós.  Mondjuk azt azonnal megfigyeltük, hogy a gyalogosnak mindegy milyen a lámpa, ha nem jön autó átmegy. A végére mi is felvettük ezt a ritmust… Az utcák is olyan kanyarodnak furcsán, csak észre sem veszed. Itt nem úgy vannak a háztömbök, hogy bemész balra és aztán kétszer jobbra és visszakerülsz…. Na itt simán elkavarodsz, de aztán nem ott találsz ki. Google té...

Hazaérve

...picit, mert 1 hét és újra el, de jó is lesz, de most Pécs. Hm, ez picit fura lesz Nekem, az első, hogy két megközelítésből írok le valamit…. Na lássuk, hogy is kell ezt, jön itt a „gyerek” rész. És nem is annyira gyerek már, úgyebár 14 évesen. Itt és most szeretném írásba is adni, de mondtam már neki több alkalommal, nagyon-nagyon köszönöm, hogy eljött Velem. Merthogy azért kell ezt külön megjegyeznem, mert többen elég érdekes hangsúllyal kérdezték tőlem, És elmegy Veled? Most ez lesz az utolsó! zárásként mondták…..Szeretném ha nem így lenne, de mint tudom, bármit hozhat az élet. Szóval, köszi, hogy jöttél, ott voltál, és jól érezted magad…. Apró jegyzeteket készítettem, míg ott voltunk, ki ne hagyjak valamit, és ha most ez túl hosszú lesz, kettévágom, meglátjuk. Na elég sok a technikai infó, de ez ugye most más ez a blog, még szoknom kell. (egy másik word, azért meg van nyitva a másik gondolataimnak.) Az egész ott kezdődik, hogy ez volt az első hivatalosan is kettesben nya...