Hm, ez picit fura lesz Nekem, az első, hogy két megközelítésből írok le valamit…. Na lássuk, hogy is kell ezt, jön itt a „gyerek” rész. És nem is annyira gyerek már, úgyebár 14 évesen.
Itt és most szeretném írásba is adni, de mondtam már neki több alkalommal, nagyon-nagyon köszönöm, hogy eljött Velem. Merthogy azért kell ezt külön megjegyeznem, mert többen elég érdekes hangsúllyal kérdezték tőlem, És elmegy Veled? Most ez lesz az utolsó! zárásként mondták…..Szeretném ha nem így lenne, de mint tudom, bármit hozhat az élet. Szóval, köszi, hogy jöttél, ott voltál, és jól érezted magad….
Apró jegyzeteket készítettem, míg ott voltunk, ki ne hagyjak valamit, és ha most ez túl hosszú lesz, kettévágom, meglátjuk.
Na elég sok a technikai infó, de ez ugye most más ez a blog, még szoknom kell. (egy másik word, azért meg van nyitva a másik gondolataimnak.)
Az egész ott kezdődik, hogy ez volt az első hivatalosan is kettesben nyaralásunk, így azért bennem volt az izgalom. Azt gondoltam lássa a Gyerek Magyarországot. És, hogy merre is menjünk? szempont volt, hogy együtt még nem voltunk, és legyen egy „nagyobb Város” (Kedves Új ismerős ezt Neked írtam!), így ahogy a térképet nézegettem, szembejött Pécs. Valaha gyerekkoromban szüleimmel elmentem, az is érdekes volt.
Kitérek erre: Tesó duzzogott, az első és talán az utolsó alkalom volt, hogy nem jött Velünk, szóval hármasban a szüleimmel. Busszal, vonattal. Nagyon fura volt, hiszen tesó mindig ott volt…Egyedüli „gyerekként”, de élveztem. Borult idő volt azt tudom, baromira esős és fáztam, de szép volt. Kb, ennyi maradt meg.
visszatérve: Így gondoltam Nekem sem fog ártani egy kis Pécs, ez a P betűk éve, de ezt majd később értitek meg…
1 hét, és legyen a szokásostól eltérő, mert persze ki kell lógni a sorból ugyebár, hétfőtől-vasárnapig, no turnus, az olyan kis snassz. Így minden összejött, alakult. Szempont volt még, hogy legyen reggeli, mert Mátus nagyon szereti, hogy idézzem, „kajálsz és elviszik a tányérod….”, szóval reggelivel.
Aztán környező ismerőseimtől kaptam az ívet rendesen, Pécs? jézus, mit fogsz ott csinálni, tök uncsi, semmi nincs, minek mentek oda….. Ettől lett számomra a tökéletes döntés, hogy okés, akkor szerintem baromi jól választottam. Így jött el a pillanat, hogy csomagolni és indulni kellett.
Jelzem, vennem kell egy nagyobb bőröndöt. Most van egy olyan 3 napos, de kellene egy 1 hetes is…
Így minden pontosan kiszámolva, megtervezve, mert egy lehelet sem fért volna bele már.
És az utolsó pillanatig hagytam a vonatjegyvásárlást, covid ugye, már rutinos az ember. De végre Máté is beoltva!
És nem Én lennék, ha a vonat nem csak Dombóvárig vitt volna…és onnan busz. Miért is lenne, hogy keletiben felszállsz Pécsett meg le, jaj de kis uncsi. És amilyen a gyerkőc, ettől benne volt a para, szereti előre tudni a pontos lépéseket. Mondtam no para, busz megvár, hely lesz. És így is lett egy tuti Mercédesz buszba szálltunk, csomagok alattunk lent, szóval nagyon tuti volt, lehetett tájat bámészkodni, dumálni.
Ja odafelé területfoglalósat játszottunk, ismeritek?
Én voltam a piros, és mi mindenre jó egy grafikus pen-es telefon....
És láss csodát, időben megérkeztünk, így google: szállás megkeresése. Bevallom, szeretem nagyon ezt a térképet, fordulj jobbra, menj balra, viszont azzal semmit nem tud kezdeni, hogyha a másik irányba indulsz el…. nem értem miért nem tud kiabálni, hogy másik irány, annyit képes mondani, újratervezés, köszi. Ez nem segít, de növekednek a percek, hm, valami gond van. Jó kezdés nem? + 5 perccel sikerült a szállásra elmenni.
Centrál Hotel Pécs, nem nehéz kitalálni a központban van. 3 csillag.
Szállás elfoglalása, és hajrá, lássuk mit rejt a közeli környék. Na ebből pontosan az lett, hogy ping-pong szettel a hátunkon több órát sétáltunk, de asztal az nem lett, viszont jó nagy Pécs, legtöbb részét bejártuk, gondoltam akkor. Végül kérdezősködtem, mire az volt a válasz venni szeretnék? Nono, csak szimplán játszani egyet…
Kaja Bellozo maradjunk a biztos pontnál, így első estére.
Másnap kalandpark, mert nem volt annyira tuti idő.
Jelzem tériszonyom nem múlt el, egyik akadálynál le kellett szedni. Ez van, megpróbáltam legalább, ott voltam felmentem. (ennél a pontnál több embert leszedtek, de dagadt a mellkasom, ne kérdezzétek miért is persze? -nevetés-) Viszont azt megállapítottam, hogy a bob még mindig nagyon a kedvencem. Ketten ültünk egy kocsiba, és még éppen Én vagyok a magasabb, így a gáz nálam volt. Gyerkőc első körben: „lassíts kérlek!”, nem ecsetelem tovább. Szóval így, de élveztem. Két kört mentünk végül.
És amit csak lehetett, ki is próbáltunk a kalandparkban, így a délutáni hazaindulás egy megváltás volt. Gyerekért mindent!- szokták mondani, és igaz… Bár baromira élveztem, gyereknek lenni megint…
Másnap várt ránk a strand…
Annyi különbség volt, hogy itt nem volt akkora tömeg. Ja és ketten 1560 forintért mentünk be szekrénnyel együtt. Kész voltam, hogy biztos mindent számoltak? De igen mindent. Lehetett limonádét kapni decinként 100 forintért. Elaléltam, hogy hol vagyok? Ez a múlt és nem ébredtem fel, vagy mi van, hogy kerültem ide, és a legfőbb: láss csodát, beton ping-pong asztal 1 db. Mint a régi lakótelepeken, ami alatt megbújtunk eső idején, kulcsos gyerekként. Oh Istenem, hova cseppentem. Egész nap ez volt, imádtam, tényleg. Meleg szendvics volt az ebédem, retro sütőben….sóhaj!
Este mint minden alkalommal, séta és egy fagyi, ezzel szerintem egész éves fagyi mennyiségem megvolt, tudja aki ismer…
MICSODA? Jézusom, hol vagyok, ez a mennyország….
Szóval ennek az lett a vége, hogy mogyoró fagyi tejszínhabbal. Életem egyik legboldogabb pillanata volt… (Köszönöm Neked az ajánlást!!!) Még most is vigyorgok, ha visszagondolok…
Másnapra egy jó kis esős reggelre ébredtünk, így tervben volt a mozi, és erre ez volt a legjobb pillanat. Szóval délelőtt plázázás, meg is lett a srác első Justin Bieber pulcsija, csajok oda lesznek azt hiszem (még jobban). Majd gondoltam ebéd, jól kinéztem az okosságon, hogy melyik busszal mikor honnan kell indulni, hogy időben a Pécs plázában legyünk. Nem is lett volna ezzel gond, ha nincs kilométeres sor a kínai kajásnál. Ekkor felvetettem, na ok, akkor menjünk most a plázába, ott is van ugyanilyen kínai, és majd ott eszünk és mozi. Szuper, futás a buszhoz, mert google jelezte 2 perc, közben az a busz elment, de az eredetileg felajánlott busz érkezett, mondom ez jó, azt írja, igaz fél órával később, de jó lesz. 5 megálló. hm….buszon ülve, várva, megálló nem érkezik, mire vagy jó 20 perc után: végállomás. Mi? És hol a megálló ahol le kellene szállni? Ez így nem okés. Néztem ki a fejemből, gyerek meredt rám….Remek lekéssük a mozit és nem is ebédeltünk… Mivel Pécs másik végén voltunk, nem volt más választás, mint megvárni ugyanazt a buszt. Na gondoltam most már nem kezelem a jegyet sem, hiszen ugyanaz a busz. Felszálltunk, nem győztem nézni a kiírást, ahol még busz tv is van….. tele reklámokkal persze, de ez most mindegy is. Busz tv? jó lapozzunk. Szóval azt néztem, ok, felszállás után még 20 perc, penge de talán odaérünk. És mint jó Pesti bkv-zó azt gondoltam majd, most a másik irányból fogjuk megközelíteni azt a megállót ahol eredetileg felszálltunk, és nem. Wow, közeledtünk ugyanoda, ugyanonnan. Mondom Máténak baj van, ugyanott vagyunk ahonnan indultunk, pedig még 5 megálló. Nem értem. És képzeljétek, utána a busz elkanyarodott egy teljesen más útirányba, és láss csodát, elértünk a mozihoz. Na ebéd nem volt, de mozi igen.
Space jam. Erről külön írok majd egy rövidet.
Visszafelé nem győztem nézni a google pöttyöket jó helyen éppen jó időben szállunk fel a buszra, mert a végén nem oda jutunk, ahova szeretnénk. – nevetés-
Majd jött az este és a fagyi…
Minden reggel 8-ra fel volt húzva a vekker, a reggeli miatt, de persze előbb ébredtem. Az egyetlen reggel, amikor is tuti aludtam volna reggel 6-kor valami csepegésre ébredtem. Ott kezdtük, hogy első este úszott a fürdő, mert a csap alatt a csaptelep csepegett, ezt reggel jeleztem. Ennek a megoldása az volt, hogy kaptunk a csap alá egy nagy törölközőt. Viszont reggel 6-kor csukott szemmel azon gondolkodtam, vajon az csepeghet ennyire, hogy már szétázott a törölköző… áh, tuti nem, így aztán ágyból ki, mire észrevettem a légkondi csepegése vert fel, és a szőnyegen csöp-csöp, és csöp, és ez így ment, sem a törölköző, sem a pohár, sem a poháron a törölköző nem enyhítette ezt a hangot. Így aztán nagy alvás nem volt csak gondolom 7:50-kor, hogy mint a fél holt ébredjek 8-kor…. Jeleztem ezt is, és hogy reggeli után elmegyünk, végül délután olyan 4 körül mentek el a szerelők…
És elérkezett a következő nap, a kultúra napja. Merthogy az is kell, ha egy „történelmi” városba megyünk. És semmi töri ám, csak a Zsolnay negyed. Hihihi. Mert ha már ott vagy, ezt látni kell. És 22 helyszín volt a negyeden belül, sorban pipálgattuk. Jaj tényleg hol a cukorka amit ott vettünk? Bakker, gyerek lenyúlta szerintem!
Szép volt, nekem igazán, művészet, így nem hagyhattam ki, bár látni kellett volna, hogy az épületet mennyit fényképeztem, előjött az igazi Énem….
Viszont amikor csak felveszem majd, Én tudom majd igazi Pécsi kesztyű, más nem hiszem, és emlékezni fogok erre a nyárra.
És a jó fél napos túra után nem is mertem felhozni a gyereknek, hogy hova tovább….titkon várt még ránk két kiállítás….
De végül is szívesen velem tartott a Vasarely múzeumba, és egy ebéd után végül egyedül megnéztem a Csontváry-t, de jó volt így. Laza este jött, majd a fagyi.
Éjszaki nem alvás, mert valahol a közelben hatalmas buli volt, hajnali 4-ig.
Másnap sok melóval embert faragtam magamból a karikás szemeimmel. A szombati utolsó egész nap. Light gondoltam. Ebből az lett, hogy Tettye, mint kiderült. Azaz séta, mikor is megálltunk, és mondtam Máténak, nézd azt a templomot ott, oda felmegyünk. Jelzem csini ruha, szandi Nekem, tök ideálisan a néhol durván meredek utcákon, amikor a vízmosás nyomában kaptatsz fel. Gyerek utált, össze is vesztünk. Szokásos, aztán fejmosás, de végül fent voltunk itt:
És közben megtudtam, mi a 8 boldogság. Szóval ha bárki is azt gondolná éppen nem boldog, jobb ha tudja hoz az. Valami okból biztosan….
Idézek:
1. "Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
2. Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.
3. Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.
4. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.
5. Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.
6.
Boldogok a tisztaszívűek, mert meglátják az Istent.
7. Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket.
8. Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa." (Mt 5,1-10).
Lefelé egy sokkal jobb utat választottunk, de ekkor már leizzadtam vagy 5 kilót magamról, szóval nagy unszolásra uszoda lett ismét. Kis pingpong, kis merülés.
Majd könnyed este, jóval később fagyi.
És végül jött a hazautazás napja. Ott kezdeném, 2 átszállással lehetett hazajutni. Vonat-busz-vonat. Komolyan nem Én lennék, ha ez simán menne. Viszont tök jól kitalálták, mert a 3 óra így pont 3 részre volt osztva.
Az első szuper az volt, hogy az állomáson van egy „köz zongora?” de éppen egy lelkes várakozó tolt egy nem gyenge zongorázást… kész voltam, és vonat, egy szuper hiperaktív 4 éves gyerek mellett, jaj de jó. Spotify max-on, de így is nagyokat kellett sóhajtoznom, hogy ne szóljak rá. Majd jött a kaller, hm, nem fogadja el a kütyü a jegyet…..jaj de szuper…Végül azt mondta nem baj, nem érti, látja hogy ide szól, jó lesz így. Nem hagyott nyugodni, szóval nézegettem, és nini, nem a megfelelő napra vettem a jegyet, de szuper vagyok. Úgyhogy az kuka, visszatérítés igénylés, és új jegy megvétele, gondoltam még átszállogatunk baj lesz, ha más is észreveszi. Nem lett, senkit nem érdekelt a továbbiakban a jegy. Dombovárnál busz-Pincehelyig, jó kis busz volt, központi rádióval. Utána vonat a keletiig, tök külön helyen ülve… De bírható volt.
Időben hazaérkezve, jeleneteket emlegetve még, itthon megint.
Jó volt nagyon, élményekkel teli, szórakoztató, kulturális, finom és Pécs.
Másik megközelítés, azaz ahogy Én éltem meg, milyen volt Nekem Pécs? ( Link)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése