Ugrás a fő tartalomra

Párizsi kalandok 2

Közértben kezdtük a reggelt, természetesen croissant. Leírhatatlan….Puha, mennyei…

 

Aztán céltalan várt ránk a város, nem volt terv. Álom ez az egész hely. Nekem az. Biztos, hogy nem mindenki kedvelné. De ezek a házak a korlátokkal. 

 

Az mondjuk biztos, hogy itt nem nagyon vezetnék, valahogy ránézésre olyan kesze-kuszán mennek az autók a kereszteződésben, a sávokban sem valahogy egymás mögött, ki itt, ki ott.

A bringásoknak viszont egy komplett külön sáv van, elválasztva adott helyeken. Így viszont a zebránál figyelni kell, mert nem egyszerre van zöld. Külön működik a bringás rész, és külön az autós. 

Mondjuk azt azonnal megfigyeltük, hogy a gyalogosnak mindegy milyen a lámpa, ha nem jön autó átmegy. A végére mi is felvettük ezt a ritmust…

Az utcák is olyan kanyarodnak furcsán, csak észre sem veszed. Itt nem úgy vannak a háztömbök, hogy bemész balra és aztán kétszer jobbra és visszakerülsz…. Na itt simán elkavarodsz, de aztán nem ott találsz ki. Google térkép praktikus!

Leginkább gyalogosan közlekedtünk, mivel a belvárosban voltunk, sugár irányban mindenfelé….

Az emberek nyugodtak, csendesek, és nem tudnak angolul, vagy érthetetlenül beszélnek, ha mégis azt gondolják, hogy igen…

Az építészet az valami elképesztő. Én nem tudom, hogy előbb voltak a nagy épületek, és köré építették a lakóházakat, vagy fordítva, de elképesztő, hogy mész, házak, és aztán egy hatalmas, templom, vagy emlékmű.  De hatalmas, és majdnem faltól falig ér. A felső emeleteken általában növény hegyek a teraszokon, és nagyon sok a fa, és park az egész városban. Padokkal, amit odébb tehetsz, nincs lerögzítve....


 

Egész Párizs tele van hatalmas szemetesekkel, és szemétszedőkkel, így rettentő tiszta is. 

És megunhatatlan, elképesztő az egész. Csak mész és bámészkodsz...

Vannak rejtett fedett utcácskák boltokkal...

 

Azt beszéltük, talán Budapest is lehetne ilyen, ha a házak tiszták lennének. Itt nem tudom, hogy ki van-e adva, hogy mossák le a ház falát, de valahogy nem koszosak mint nálunk. 

Elképesztő...és Párizs hatalmas, és persze vannak itt is olyan részek, ahol erősen kapaszkodtam a táskámba, de egyébként Párizs nagy része és a belváros, az nyugis.

Korán kelők viszont hátrányban, mert itt más az életrend. Okés kávézók, közértek kinyitnak reggel, de  a kisboltok inkább 11 körül. Közértben is, azért nyitáskor nincs friss pékáru. Szóval ezt szokni kell. Éppen ezért olyan nyugisan lehet ott turistáskodni, szépen felébredsz, megreggelizel, aztán majd valamikor elindulsz. 

Ezt nagyon bírtam. Munkába rohanó embereket sem láttam sehol. Nyugi van, türelem.....

 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hazaérve

...picit, mert 1 hét és újra el, de jó is lesz, de most Pécs. Hm, ez picit fura lesz Nekem, az első, hogy két megközelítésből írok le valamit…. Na lássuk, hogy is kell ezt, jön itt a „gyerek” rész. És nem is annyira gyerek már, úgyebár 14 évesen. Itt és most szeretném írásba is adni, de mondtam már neki több alkalommal, nagyon-nagyon köszönöm, hogy eljött Velem. Merthogy azért kell ezt külön megjegyeznem, mert többen elég érdekes hangsúllyal kérdezték tőlem, És elmegy Veled? Most ez lesz az utolsó! zárásként mondták…..Szeretném ha nem így lenne, de mint tudom, bármit hozhat az élet. Szóval, köszi, hogy jöttél, ott voltál, és jól érezted magad…. Apró jegyzeteket készítettem, míg ott voltunk, ki ne hagyjak valamit, és ha most ez túl hosszú lesz, kettévágom, meglátjuk. Na elég sok a technikai infó, de ez ugye most más ez a blog, még szoknom kell. (egy másik word, azért meg van nyitva a másik gondolataimnak.) Az egész ott kezdődik, hogy ez volt az első hivatalosan is kettesben nya...

Párizsi kalandok 1.

Most jutottam ide, mert vagy két hétig beteg voltam, így olvassátok…. És akkor máris elérkeztünk a második P-hez az évben. Párizs. Meglepett ötlet volt, Máté kérdezte, elmennék Vele? Nekem sokáig a listán volt már, így egyértelmű volt a válasz. Azt mondjuk nem gondoltam, hogy egy kamasz srácot érdekelné…. Az utazás izgalmas volt, mert mindig is féltem a repüléstől, viszont az indulás reggelén Mátéra rájött a para. Nem volt 2 éves amikor repült, végigaludta a 4 repülő utat. Nem tudta mire számítson… Az izgalom elindult, így viszont azért eléggé össze kellett szednem magam… És lás csodát, jókora késéssel indultunk el (+1 óra), és aztán érkeztünk meg, így eléggé nehéz volt a koncentráció…   Az órás várakozás közben láttam, már nagy az idegesség. A repülőre szállva az ajtóban az alapvetően franciául beszélő sztyui megállított, hogy maszk csak ez van. Megpróbált angolul is beszélni, de azt mondom nem kellett volna… Kiderült a sima eldobható orvosi maszk kellett volna, a több r...