Most jutottam ide, mert vagy két hétig beteg voltam, így olvassátok….
És akkor máris elérkeztünk a második P-hez az évben. Párizs.
Meglepett ötlet volt, Máté kérdezte, elmennék Vele? Nekem sokáig a listán volt már, így egyértelmű volt a válasz. Azt mondjuk nem gondoltam, hogy egy kamasz srácot érdekelné….
Az utazás izgalmas volt, mert mindig is féltem a repüléstől, viszont az indulás reggelén Mátéra rájött a para. Nem volt 2 éves amikor repült, végigaludta a 4 repülő utat. Nem tudta mire számítson… Az izgalom elindult, így viszont azért eléggé össze kellett szednem magam…
És lás csodát, jókora késéssel indultunk el (+1 óra), és
aztán érkeztünk meg, így eléggé nehéz volt a koncentráció…
Az órás várakozás közben láttam, már nagy az idegesség. A repülőre szállva az ajtóban az alapvetően franciául beszélő sztyui megállított, hogy maszk csak ez van. Megpróbált angolul is beszélni, de azt mondom nem kellett volna… Kiderült a sima eldobható orvosi maszk kellett volna, a több rétegű textil az nem jó… Kaptunk egyet az egyik utastól, egy másikat meg tőle…
Végre elindult a gép, gurulás, kanyarodás, és újra megálltunk. 10 perc után a pilóta franciául, és borzasztó angollal közölte 20 percet várni kell még. Úgy 25-30 perc múlva aztán elindultunk. 3 turbulenciás út egyébként simán ment, de 6 óra helyezz negyed 8-kor érkeztünk meg a 39 fokos melegből, kb 20 fokba…Végül minden rendben ment, Nála is és Nálam is.
Bőrönd és net megkeresése után hajrá, nézzük merre kellene menni. Szerencsére minden jól ki volt táblázva. Első körben B metróra kellett felszállni 3 megállóra, majd A 1 megálló. Haladtunk a táblák irányába, majd eljutottunk a jegy vásárlásig. Aha, automata. Vettünk valami jegyet, és csak remélni tudtam, hogy a kapu átenged. Itt nem tudsz lejutni a metróhoz, csak úgy ha a jegyedet beledugod, és másik nyíláson meg kijön, és kapu kinyílik. Siker….
Két vágány várt ránk, de nem voltunk biztosak benne melyik a mi metrónk. Egy várakozó utas aztán segített. Felszálltunk.
Viszont egy újabb kis bizonytalanság jött…. A metrón olyan az állomások jelzője, hogy mindegyik megállónál van egy lámpa, ami szuper, de mind világított és ami nekünk elvileg a 3. megálló lett volna, így itt nagyjából a 10. volt. Kicsit aggódtam, valami nem okés…
Végül aztán kis késleltetéssel, de ez is elindult, na akkor már csak azok a megálló lámpák világítottak ahol megáll, így valóban 3. megálló volt a miénk, viszont menni kellett 50 percet.
Az átszállástól így egy picit azért paráztam, kell megint jegyet venni?, hogy találjuk meg a metrót? Végül a táblákat és a fejemet használva, megtaláltuk a metrót, és már ott is voltunk ahol lennünk kell.
Éppen metrófelújítás volt Párizsban, így minden lezárva, falakkal terelve, így nem találtunk fel a felszínre. Minden elismerésem a google fordítónak, mert a nyelvleckékben azt a mondatot: „hogy jutok a felszínre?” na azt nem tanultam meg. De a segítőkhöz odamenve, google fordít, gomb benyom, és már mutatták is merre kell menni. Ennek ellenére nem jött össze, mert kapukba ütköztünk. Aztán a másik segítő csoportot is megkérdeztem, végül egy srác kikísért minket. Mire jót röhögtünk Mátéval, mert csak a vészkijárat futó ember zöld táblát kellett volna követni…. De azt nem figyeltük. 3 emelettel lentebb voltunk mint a felszín, csak kacskaringózva kijutottunk.
vicces volt…
Ezek után még volt egy parám, hogy jutunk be a szállásra? Az utazás napján jöttek a kódok, meg fényképek mikor merre, melyik emelet melyik ajtó…
Elvileg este 10-ig kellett elfoglalni a szállást, gondoltam Én ha 6-ra a reptérre érünk, és még + 1 óra az út, simán….Hát fél 10-kor nyitottam ki az ajtót. Elég éhesen fáradtan….
Az üzletek 9-kor zártak, így az igazai kaja beszerzés reggelre maradt. Az Mc viszont nyitva volt.
Biztonsági őr kérdezte elvisszük, vagy leülünk. Leülünk, akkor Covid, igazolvány. Bakker, nyomtatott a bőröndben… remek. Online meg nem beolvasható. Éljen Magyarország….
Az utcai asztalnál le tudtunk ülni így… Ezzel el is telt egy nap….
Megjegyzések
Megjegyzés küldése